Jutalomkirándulás: A bajor kastélyok

Képekben 

„Roi,  le vrai seul roi de ce siècle, salut, Sire!” (Király, ezen évszázad egyetlen igaz királya, köszöntelek, Uram!) ezekkel a szavakkal köszöntötte Paul Verlaine 1886-ban, halála évében II. Lajos, bajor királyt. 
Miért tekintette a modernség egyik legrangosabb költõje egyetlen igaz királynak,  Õrült Lajost, a „hattyúkirályt”, akit 41 éves korában meg kellett fosztani a tróntól, el kellett tenni láb alól, hogy Bajorországot nyomorba ne döntse grandomániás építkezési terveivel?

Kicsit közelebb kerül a válaszhoz mindenki, akinek alkalma adódik ellátogatni a II. Lajos által építtetett mesés kastélyokba, amelyek ennek a mesevilágban, a germán mitológiák világában élõ királynak képzeletébõl születtek.
A Szent Mihály plébánia és Ft. Kovács Sándor fõesperes úr támogatása révén, iskolánk 33 eminens diákjának és 10 tanárának alkalma adódott jutalomkirándulásképpen ellátogatni Ausztria és Bajorország néhány nevezetes helyére. A kirándulás méltó jutalma volt egy évi nehéz, de eredményes munkának, hiszen mindazok a szépségek, amelyekkel szemünket és lelkünket gyönyörködtettük, megerõsítették bennünk a jól végzett munka örömét.
A kirándulás és az utazás minõségét növelték idegenvezetõnk, Deák Árpád történelemtanár rendkívül alapos, ízes (történelmi!) pletykákkal fûszerezett ismertetõi, amelyek sokkal tágabb földrajzi-történelmi keretbe foglalták az utazást annál, amit látnunk lehetett.

Az ötnapos kirándulás elsõ állomása Bécs volt, ahol nyilván a város  legismertebb nevezetességét, a Schönbrunn palotát látogattuk meg. A palota kertjébe sajnos csak a zuhogó esõben „leshettünk” be, de utána a Ringen tett autóbuszkörút, majd a Hofburgban tett séta (túlzás lenne látogatásnak nevezni, hiszen napokat lehetne benne tölteni) kárpótolt valamennyire Schönbrunn kertjének elmulasztásáért.
Az elsõ szálláshely az unterkirchbach-i - egy Bécs melletti kis erdõben rejtõzõ  – Marienhoff  panzió volt, amely, bár zuhogó esõben , de a bécsi erdõk mesés csendjével ringatott álomba . 
Másnap Salzburg felé utazva, Deák Árpád tanár úr egy picike középkori városka, Krems meglátogatásával ajándékozott meg minket. Prága, Velence szûk, cégéres utcáinak hangulatát idézõ, de sokkal csendesebb, otthonosabb kis városka Krems, amelyet 2000-ben az UNESCO a világörökség kincsévé nevezett ki.
A második nap legkatarktikusabb élménye a melki apátság meglátogatása volt. Itt viszontláthattuk a képzõmûvészet- és irodalomórák képeirõl ismert barokk kupolákat, a könyvtárat, az aranytól rosakdozó színtiszta, klasszikus barokk templombelsõt. Ha az 1713-ban újraépített Melkben az autentikus barokk pompája kápráztatott el, akkor másnap a II. Lajos által építtetett München melletti Herrenchiemsee, illetve negyednap a Neuschwanstein rendített meg romantikus grandiózusságával.
A bajor „hattyúkirály” õrült álmainak impozáns tárgyiasulásai , lélgzetet elállító látványukkal több ízben is csodálkozó felkiáltásra készetette a látogatókat. Ha a sarkunkra lépõ turisták nem ébresztettek volna mindegyre a valóságra, hogy a 21. századi Németország turistalátványosságának élvezõi vagyunk, akár minket is elragadhatott volna ennek a mesevilágnak a mámora.
Közben a történelem groteszk fintorának lehettünk tanúi. Ugyanis  II. Lajos, a nagy magányos Don Quijote, kizárólag önmagának építette ezeket a kastélyokat, anyjának is születésnapi ajándékként engedte meg, hogy betegye lábát –  egy röpke látogatásra – a neuschwanstein-i kastélyba, és meghagyta, hogy idegeneknek tilos belépni. Ennek lett az áldozata, hiszen az építkezésekkel kiürítette Bajorország kincseskamráját, s az ország vezetõi úgy   döntöttek, megfosztják trónjától, hogy az országot megmentsék a teljes elszegényedéstõl.

Ma pedig a német turizmus majdnem tökéletes iparának egyik központja, ahol mintha futószalagon, jönnek-mennek, rohannak a turisták,  és Bajorország nemzeti jövedelmének nagy részét a kastélyok turizmusbõl szármzó jövedelme teszi ki. Ám azt is  hozzá kell tenni, hogy a bajor törvények értelmében a jövedelem nagy részét a történelmi emlékek megõrzésére kell fordítani, és ez látszik is a tökéletesen restaurált mûemlékeken. Így térült meg a „hattyúkirály” esztelen költekezése a 20-21. században, s így szépült meg az emléke is II. Lajosnak.
Salzburg várának látogatására, a kastélyok mellett alig maradt idõnk, de emlékezetes látványt nyújtott a turizmus számára szépen restaurált középkori vár, a benne kiállított tárgyak és az éppen folyó koncert-elõkészületek, mivel a salzburgiak naponta koncertekkel várták a látogatókat mind a várban, a vár udvarán és a vár alatti tereken. Szûkre szabott idõnk miatt sóváran figyeltük az elegáns salzburigakat, amint kisestélyi ruháikban gyalogosan mászták a vár lépcsõit a koncertre sietve.

A rövid, de rendívül tartalmas kirándulásról   élményekkel telten, szépséggel feltöltõdve, a hétköznapi rutinból kizökkenve tértünk vissza.

Köszönettel tartozunk a kirándulást anyagilag támogató Ft. Kovács Sándor fõesperes úrnak, Vincze Csilla tanárnõnek, aki tökletesen megszervezte, és Deák Árpád tanár úrnak, aki sokkal tartalmasabbá tette a jó humorral, vidámsággal elõadott földrajzi-történelmi háttérinformációkkal.

Szõcs Izabella, XI. C