Tanévnyitó szentmise

(A szövegért köszönet a Vasárnap katolikus hetilapnak) 

Képekben

Tanácsok az új tanávre diáknak, tanárnak, szülõnek

Sárgulni kezdtek a falevelek, õsz van újra. Megszólalt az iskola csengõje, amely jelzi, vége a nyári szünidõnek. Tanévet kezdeni azt jelenti, ünnepélyesen nekilátni a közös munkának. Minden ilyen alkalom ünnepélyes választás amellett, hogy a tudásra szükség van, hisz meghal az a nép, amely tudomány nélkül él.

A templom harangjai arra hívnak, hogy Isten áldását, a Szentlélek kiáradását kérjük e tanév kezdetén: jöjj, Szentlélek Úristen, töltsd be szívünket hétszeres ajándékoddal.  

Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok, hívjátok segítségül, amíg közel van. Izajás próféta buzdítását ismételtem meg, amely ma nektek szól. Egész életünk errõl kell szóljon, folytonosan keresni Istent, azzal a tudattal, hogy õ is keres minket. Bizonyára senkivel nem vagyok igazságtalan, ha azt állítom, hogy Istennel elég gyakran olyan a kapcsolatunk, mint egy távoli rokonnal, vagy unokatestvérrel, akivel családi összejöveteleken találkozunk. Kedvesen elbeszélgetünk, aztán ennyiben marad a dolog, talán a következõ nagyobb családi összejövetelig.

Annyi út van Isten felé, ahányan vagyunk. Tehát mindannyiunknak egy külön utat kell bejárnunk. Éppen ezért az Istennel való találkozásnak köze van az elinduláshoz. Lehet, hogy már elindultál, lehet, hogy még nem. Minden napra tartogat Isten meglepetéseket. Ezért érdemes elindulni, legyõzni a lustaságot.  

Ha idõt adsz Istennek – bármennyire sok a tanulnivalód – visszakapod tõle többszörösen. Mindig kezdd imával a tanulást, és meglátod a változást: Istennel könnyebb, tapasztalatból mondom. Ha végeztél, adj hálát azért, amit sikerült megvalósítanod. Az Istennek adott idõ sosem elvesztegetett idõ.

Tanáraitok türelmét soha ne tegyétek próbára, hanem tiszteljétek és szeressétek õket. Néha mondjatok köszönetet nekik egy szóval egy mosollyal. Hiszen õk azt akarják, hogy növekedjetek bölcsességben és kedvességben Isten és az emberek elõtt.

Figyeljetek egymásra, figyelj a társadra. Vedd észre, ha gondokkal küzd, szólj hozzá egy vigasztaló szót, oszd meg a tízóraidat vele, mert lehet, hogy szüksége van rá. Jézus iskolájában a szeretet a fõtantárgy. Ezt mindannyiotoknak tudni kell. Ne felejtsétek el a vasárnapi szentmisét, istentiszteletet. Adj idõt Istennek és meglátod, meglesz a gyümölcse.

Kedves tanárok és diákok! Legyen szemetek elõtt egész évben – de máskor is – az a kisfiú, aki mindent odaadott. Adj oda mindent, ne sajnáld! Tedd bele minden képességedet, ne sajnáld! Mert vannak jobb képességûek és elhanyagolják talentumaikat – vagyis Istentõl, mindentõl sajnálják az idõt. Ezekre mondja egy lelki író: „Isten gyûlöli azoknak a békéjét, akiket õ harcra hívott.”

Ha úgy érzed, gyengébb vagy a másiknál, ne keseredj el. Te csak tedd oda azt az öt kenyeret és két halat Isten kezébe. A csoda, a termés Istentõl jön. Mindig mûködj közre, mert csoda csak akkor történik, ha mi is akarjuk. Sült galambot ne várjunk tátott szájjal, hanem tegyünk meg minden tõlünk telhetõt. Csak így fog csoda történni életünkben. Ha akarod, meglesz.

Kedves tanárok: legyetek jó pásztorai a kis nyájnak, végezzétek szeretettel és örömmel munkátokat. Ti ismeritek õket és tudjátok azt is, hogy egy ilyen közösségben vannak erõsebb és gyengébb láncszemek, de a lánc annyira erõs, amennyire erõs a leggyengébb szeme. Leghamarabb ott szakad el, ahol a leggyengébb, hiába erõs máshol. Figyeljetek a gyengébb láncszemekre.

Kedves szülõk: mint gyermeketek szószólója fordulok hozzátok.

Isten szeretetét csak tõled ismerhetem meg igazán. Ne felejtsd el! Amit tõled hallok és látok, az tanít engem hitre, szeretetre. Ne felejtsd el! Ahogy te gondolkozol, amilyen értékeket te tartasz fontosnak – én is ilyen leszek. Ne felejtsd el! Ahogy te viselkedsz másokkal, ismerõsökkel, idõsekkel, szüleiddel – én is ilyen leszek. Ne felejtsd el! Ha nem veled lépem át a templom küszöbét, az nekem csak egy ház marad egész életemben. Ne felejtsd el! Ha nem érzem, hogy neked fontos, hogy hittanos legyek, én sem akarok az lenni. Ne felejtsd el! Ha vasárnaponként el akarsz küldeni a szentmisére, de neked sok dolgod van, akkor nekem is fontosabb dolgaim lesznek. Ne felejtsd el! A jó Isten rád bízott. Ne felejtsd el!          

Induljunk közösen, egymás és Isten kezét megfogva. Így fog sok gyümölcsöt teremni a közös munka.

Kiss Endre