Természetkutató tábor 2010
Iskolánk és a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium testvériskolai kapcsolata jövõre lesz 20 éves. Az elmúlt két évtized alatt a barátság, együttmûködés nagyon sok szép példáját említhetjük meg a két iskola között: számtalan testvérosztályi kapcsolat jött létre, gyakran vettünk részt egymás iskolanapjain, és azok a feledhetetlen közös balatoni nyaralások...
Ettõl az évtõl a kapcsolat egy újabb tevékenységgel gazdagodott: közösen szerveztünk természetkutató-tábort a Székelyföldön. A tábor rendkívüli sikerén felbuzdulva eldöntöttük, hogy jövõre is megpróbálkozunk a közös szervezéssel.
A következõkben három résztvevõ diák beszámolójából idézek.
Vincze Csilla
földrajztanár
Június 27. és július 2-a között ökotáborban vettünk részt. Fõhadiszállásunk Csíkszeredában a Segítõ Mária kollégium bentlakása volt. Csillagtúra-szerûen rengeteg vidéket bebarangoltunk. Útban Csíkszereda felé megálltunk a szovátai kalandparkban, ahol kedvünkre mászkáltunk, és kipróbáltunk minden lehetséges feladatot.
Este 8 óra körül megérkeztünk Csíkba. Már az ismerkedõ est oldott hangulatban folyt: kacagtunk, énekeltünk, csapatokban vetélkedtünk.
Hétfõ reggel az utunk a Szent-Anna tóhoz vitt, ahol egyesek kénytelenek voltak hideglábfürdõt venni egy kevés vízminta megszerzése végett. Ezeket a mintákat elemeztük, kisebb-nagyobb sikerrel. De azért sikerült elvégezni a kitûzött kísérleteket: a vízminták pH értékét mértük, és vas- valamint klór-tartalmukat vizsgáltuk.
Következõ állomásunk a Mohos-tõzegláp volt. Ez a környék híres természetvédelmi terület, a Szent-Anna tó idõsebb testvéreként emlegetik. Kihalófélben levõ húsevõ növényt tanulmányozhattunk közelebbrõl, a kereklevelû harmatfût. Ellátogattunk a Buffogó-láphoz, a Gyilkos-barlanghoz valamint a torjai Büdös-barlanghoz. Az elsõ, bemelegítõ nap mindenki számára fárasztó volt, így boldogan fogadtuk a nagyon finom vacsorát. Második nap már napsütésben is volt részünk, ami nagyon besegített a reggeli indulásba. Célunk a Gyilkos-tó és a Békási szoros meglátogatása valamint a Kis-Cohárd megmászása volt. Utunk során ismét kísérleteket végeztünk, és összehasonlítottuk õket az elõzõ nap méréseivel.
Ezen a napon kezdetét vette a „Robin Hood utódja” cím elnyeréséért vívott harc, mely alkalmat adott arra, hogy lovagjaink kecsegtethessék kézügyességüket, tudásukat, erejüket és lélekjelenlétüket. Ez a vetélkedõ még azoknak is maradandó élményt jelentett, akik nem kerültek ki gyõztesnek. Egyik próbája ugyanis abból állt, hogy mindenféle, addig csak a Discovery túlélési mûsoraiban látott “csodabogarakat” ehettünk (persze nem volt kötelezõ mindent megkostólni). A felajánlott menüben többek közt algák, moszatok, hernyók és bogarak szerepeltek. A furcsa az volt, hogy közülük sokat még finomnak is könyveltünk el, amit talán addig nem hittünk volna egy tévémûsor szereplõjének sem.
Szerdán a tábor leghosszabb túrája várt ránk: A Nagy-Hagymás és az Egyes-kõ megmászása. Kitartó kaptatásunkat félbe-félbeszakítva tanulmányoztuk a fenyvesek, rétek ökoszisztémáját. Felérve a turistaházhoz, az edzettebbek megmászták az Egyes-kõ égbenyúló szirtjét, a többiek pedig lentrõl bátorították társaikat. A verseny második szakasza itt zajlott le. Robin Hood ekkor azt vizsgálta, milyen hatékonyan, milyen gyorsan tudunk elsõsegélyt nyújtani. A Nagy-Hagymás csúcsára nem juthattunk fel, ugyanis egy jókora zuhé kapott el bennünket. Lefele viszont a Nap megmutatta arcát, és megszárította ruháinkat.
Csütörtökön, az utolsó kirándulós napon három barlang került terítékre: a Kõcsûr-, a Lócsûr- és az Orbán Balázs-barlang. Ez utóbbiban mélyen a hegy belsejébe hatoltunk, a legmélyén a Jordán kútjából ittunk friss hegyi vizet. A befelé vezetõ út korántsem volt könnyû: sokan bokáig belemerültek a nagy sárba, csúszós sziklákon mászkáltunk, késõbb alacsony és szûk járatokon hatoltunk elõre. Mikor újra a barlang szájánál találtuk magunkat, mindenki megörült a meleg levegõnek és a napfénynek. A traktoron eltöltött kerek egy óra arrafele dalolászva, nevetve telt el. Visszafelé már mindenki csendben utazott, vagy a fáradtságtól röhögõgörcsöt kapott. Ezek után a busz székei puha dunnákkal vetett ágynak tetszettek. Este sportvetélkedõk zajlottak: a báthorys lányok jeleskedtek a fociban, de a kosármeccsen nem voltak formában. A tanár-diák mérkõzéseken is ügyesen mozogtak, vállalták a túlerõvel szembeni kockázatot. Elérkezett a hazaindulás napja is, de mivel szép idõnk volt, megálltunk Szovátán és kedvünkre fürdõztünk a Mogyorósi sós tóban. Mire a só illata kezdett volna elpárologni szerencsére már Tordán voltunk, és folytathattuk “sós-élményeinket” a sóbánya meglátogatásával és a tavon való csónakázással.
A programunk végig nagyon érdekes volt, rengeteg vetélkedõ és játék volt, és a táborban résztvevõ minden diák természettudománnyal kapcsolatos, személyre szabott ajándékot kapott. Ez alatt a párnapos együttlét alatt nem csak barátokat, de sok-sok hasznos tudást is szerezhettünk. A társaság hihetetlenül jó volt, mindenki segítõkész, csupa jó fej volt, akikkel lehetett dumálni, hülyéskedni, játszani. A tanároknak is megtapasztalhattuk egy másik oldalát, rájöttünk, hogy õk is emberek. Viccesek, nyugodtak, megértõek voltak, és akármirõl el lehetett beszélgetni velük. (Nekem ez a tábor nagyon sokat jelentett, nagyon-nagyon jól éreztem magam, és hálás vagyok, hogy a tanárnõm – két héttel a vakbélmûtétem után – vállalta a felelõsséget, hogy elvigyen, és vigyázott is rám, mert ezt a tábort, kirándulást a világ semmi kincséért nem hagytam volna ki! V.T.)
Köszönjük Vasváry Kinga és Vincze Csilla tanárnõknek a fáradozást, és a lelkesedést amellyel megszervezték nekünk ezt a programot.
Buzogány Bori, IX. A.
Ilyés Tamás, IX. C.
Vass Tamás, IX. C.
