Története

A humanista mûveltségû, római-katolikus erdélyi fejedelem és lengyel király, Báthory István nevéhez nemcsak a háborúk és diplomáciai csatározások fûzõdnek, hanem iskolaalapítások is. Bár eredetileg a szilágysomlyói Báthory-uradalmon szeretett volna iskolát alapítani, végül a protestánsok uralta Erdély központjába, Kolozsvárra hívta be a jezsuitákat, akik egységes, bevált és magas szintû tanrendszer alapján tanítottak Európában. 

Jezsuita-korszak (1579-1773)

Az 1579. július 17-én Vilnából keltezett alapítólevélben Báthory István a jezsuitákat bízta meg iskolájának vezetésével, amelyet aztán 1581. május 12-én egy újabb alapítólevéllel egyetemi rangra emelt, és felhatalmazta, hogy az intézmény több, magasabb szintû oklevelet (gradus et Baccalaureatus, et Magisterii, et Doctoratus) bocsásson ki.

A jezsuiták kinyomtatott tanrendje (Ratio seminarii pontificii et regii administrandi) elõírta a diákok számára a retorika, logika, latin nyelv megismerését, amelyet 1585-ben a fejedelem kérésére kiegészítettek a teológia és filozófia tanulmányozásával, mert az alapképzéshez ezeket is fontosnak tartotta.

Az évszázadok folyamán az iskola több épületben is mûködött, 1579-ben Kolozsmonostoron a bencés apátság elhagyott épületében indult, 1581 márciusában már a városfalakon belül a Farkas utcai ferencrendi kolostorban és a szomszédos apácazárdában mûködik. A többszöri elûzetés után, Erdélynek a Habsburg Birodalomba való bekerülése, újabb székhely kiépítését jelentette. 1704 és 1727 között felépült egy rendház, két fiúnevelõ intézet és iskola a Bel-Torda és a Farkas utca találkozásánál.

A jezsuita tanrend szerinti középfokú oktatás három (vagy négy) osztályból állott, ezekben különösen a latin nyelv tökéletes elsajátítására fektettek hangsúlyt. A felsõbb oktatásban három évi filozófiai tanfolyamot, négy év teológia követett.

Kolozsváron olyan tanárok tanítottak, mint Wujek Jakab, Francesco Sunieri, Szántó (Arator) István, Antonio Possevino vagy a bibliafordító Káldi György, a csillagász Hell Miksa, a költõ Baróti Szabó Dávid, a történetíró Bzenszky Rudolf.

Pázmány Péter bíboros, Haller János, Apor Péter, Mikes Kelemen írók, illetve Gheorghe Sincai és Petru Maior, az Erdélyi Iskola kiemelkedõ személyiségei is, azon neves tanítványok közé tartoztak, akiket a jezsuita atyák neveltek és tanítottak, felhasználva az iskola gazdag könyvtárát, nyomdáját, gyógyszertárát és csillagdáját.

 Piarista-korszak (1776-1948)

Az 1773-ban bekövetkezett feloszlatást követõen Mária Terézia 1776-ban a piarista rendet kérte fel a kolozsvári iskola vezetésére, melyben az oktatás a Ratio Educationis (1777) alapján történt. A latin nyelv és a filozófia mellett a diákok matematikát, földrajzot és történelmet tanultak. Újabb változás a XIX. század közepén történt, amikor a nemzeti (magyar) nyelven való oktatást bevezetik a tanintézetekbe. Az Akadémiai Líceumban olyan híres tanárok tanítottak, mint Koppi Károly, a költõ Bolla Márton, Kemény József, a polihisztorként számon tartott Katona Dénes, az új csillagda megalapítója, Gegõ József Adolf, vagy a matematikus Hornyai Ambrus.

A XIX. század elsõ felében itt végezte tanulmányait a politikus és természettudós Szász Károly, az észak-amerikai utazó Bölöni Farkas Sándor, a szabadságharcos Teleki Sándor, a politikus Groisz Gusztáv, a régész Torma Károly illetve Gheorghe Baritiu, Alexandru Papiu Ilarian vagy Gheorghe Lazar.

 Az 1817 és 1821 közötti építkezések után az iskola egy új, empire stílusú épületbe költözött, ahol a mai napig is mûködik.

A XIX. század második felére a modernizálódó oktatás, az érettségi bevezetése, a nemzeti nyelv gyõzedelmeskedése a latin és a német felett, az érdemjegyek bevezetése volt jellemzõ.

Az I. világháborút követõen megnõtt az iskolafenntartó Erdélyi Római Katolikus Státus szerepe, amelynek sikerült kiharcolnia, hogy ebben az iskolában a magyar maradjon az oktatás nyelve, románul csak a földrajzot, történelmet és a román nyelvet tanulták a diákok. Ebben az idõben olyan késõbbi neves személyiségek tanultak az iskolában, mint Kuncz Aladár és Passuth László regényírók, Bochkor Mihály jogtörténész, Puskás Tivadar a telefonhírmondó feltalálója, Révai Károly mûfordító vagy Zolnai Béla nyelvész.

Az 1940-1944 közötti idõszakban az iskola felvette a Zágoni Mikes Kelemen nevet és a magyarországi tanrend szerint tanítottak szerzetes pap-tanárok és világi tanárok. Az iskolában tanított a szótáríró Finály Henrik, a történész Vass József, a földrajztudós Czirbusz Géza, a festõmûvész Szopos Sándor, a szerzetes pap-tanárok közül pedig Biró Vencel, Cservény Albin, Mikó Gábor, Uitz Mátyás vagy Denderle József.

Az állami iskola küzdelmei

Az 1948. augusztus 3-án megjelent tanügyi törvény államosította a felekezeti iskolákat és megszüntette a szerzetesrendeket. Ennek következtében a nevelés kizárólagosan világi jelleget öltött, a Piarista Fõgimnáziumot feloszlatták, és az iskolában tanító szerzetes pap-tanárokat Márton Áron püspöknek különbözõ plébániákon kellett elhelyeznie. Az iskola, a levéltár és a több ezer kötetet számláló könyvtára amelyek az Erdélyi Római Katolikus Státus tulajdonát képezték és egyik napról a másikra az állam tulajdonába kerültek át.

A Fõgimnázium épületébe az Állami Magyar Pedagógiai Iskola, a Romániai Diákszervezetek Szövetsége, 1956 õszétõl a 11-es számú Középiskola, majd 1971 õszétõl a Nicolae B?lcescu Líceum magyar tannyelvû sporttagozata költözött. 1977-tõl a tanügyi intézmény 3-as számú Matematika-Fizika Líceumk név alatt, majd 1990-tõl 2-es számú Elméleti Líceumként mûködött.

1999-tõl Báthory István Elméleti Líceumként mûködik napjainkig.

Felhasznált könyvészet:
Gaal György, Iskolánk története, in Tiltott évkönyv. A kolozsvári Báthory István alapította 411 éves líceum kiadványa, Kolozsvár, 1990.
Váradi Éva, Scolile confesionale catolice ale piaristilor din Transilvania în secolul XX. (doktori tézis), Kolozsvár, 2009.
Veress Endre, Erdélyi jezsuiták levelezése és iratai a Báthoryak korából (1571-1613), 1. kötet, Budapest-Kolozsvár, 1911.