Somlyai Báthory István (1571-1586)

1533. szeptember 27-én született Szilágysomlyón, a törökverõ erdélyi vajda Báthory István és Telegdy Katalin gyermekeként. Miután apja, nem sokkal fia születése után meghalt, nevelésével Várday Pál esztergomi érsek foglalkozott.

Alapos humanista mûveltségét I. Ferdinánd udvarában és Itáliában szerezte. A magyar nyelv mellett, latinul, németül, majd lengyelül is jól megtanult, rendkívül magas színvonalú hadi és politikai ismereteket sajátított el már ifjú korában, és lelkes pártfogója volt a mûvészeteknek is.

Amikor 1556-ban Izabella királyné és a gyermek János Zsigmond visszatértek Erdélybe a hatalom átvételére, Báthory már a „nemzeti párt” megbecsült tagjaként latin nyelven üdvözölte a királynét.

Báthory István 1564-tõl Várad fõkapitányaként tevékenykedett, amely megbecsült helyet jelentett az erdélyi társadalmi és hatalmi hierarchiában, ez a vár politikai és katonai szerepébõl adódott, amelyet Várad ezekben a viharos évtizedekben betöltött. 1565 és 1567 között I. Miksa rabja volt Prágában; a nemzetközi jog durva megsértésével János Zsigmond hivatalos követeként, de ügyetlen diplomáciai utasítás következtében vetették fogságba.

Az erdélyi rendek 1571. május 25-én Gyulafehérváron vajdává választották, ebben az oszmán szultán athnaméja is megerõsítette. Uralkodása elsõ felében Bekes Gáspár trónkövetelõ versengését kellett letörnie. Bekes Gáspárt és híveit a Maros melletti Kerelõszentpálnál 1575. július 9-én gyõzte le, és a kor szokása szerint példásan megbüntette (akasztás a helyszínen, bírósági ítélet, fõ- és jószágvesztés, orr- és fülcsonkítás).

Államszervezõ tevékenységével, katonai határozottságával Báthory István tekintélyt szerzett magának külföldön is. 1575-ben a Jagelló-ház kihalása után, bár a lengyel fõrendek Habsburg Miksát választották királyuknak, a lengyel köznemesség akarata gyõzött, akik 1575. decemberében Báthory Istvánt kiáltották ki királynak. Az egész lengyel társadalom behódolt elõtte, miután 1576. május 1-én a krakkói Wawelben királlyá koronázták, és feleségül vette Jagelló Annát.

Krakkóban erdélyi kancelláriát állított fel, felvette az Erdély fejedelme címet, és bátyjára, Báthory Kristófra, mint vajdára ruházta át a fejedelemség kormányzását, de Erdély ügyeit továbbra is közvetlenül irányította.

Lengyel királyként Gdansk városával háborúzott 1576 és 1577 között, mert a gazdag kereskedõváros nem akarta elismerni uralkodását, majd 1579-1581 között több sikeres hadjáratot vezetett IV. (Rettenetes) Iván moszkvai cár ellen, elsõsorban az oroszok által elfoglalt Litvánia visszaszerzéséért, de végleges gyõzelmet nem tudott elérni.

Lengyel királyként hatalmát korlátozta a megkoronázása után aláírt Pacta Conventa, amely szûkös intézkedési lehetõségeket biztosított számára, és a királyi hatalom felett, nagyfokú rendi ellenõrzést fogalmazott meg.

A pápasággal élénk kapcsolatban állt, XIII. Gergely pápa ösztönzésére törökellenes nemzetközi szövetség létrehozásán fáradozott. Katolikus uralkodóként Erdélybe behozta a jezsuitákat, rendházakat, iskolákat adott a kezükre az erdélyi rendek tiltakozása ellenére.

Nagy tervei végrehajtását megakadályozta 1586 végén, Grodnóban váratlanul bekövetkezett halála. A krakkói Wawel székesegyházban, a lengyel királyok temetkezési helyén temették el 1586 decemberében.

 Felhasznált könyvészet:
Magyar Kódex. Szultán és császár birodalmában. Magyarország mûvelõdéstörténete, 1526-1790, 3. kötet, Kossuth Kiadó, Budapest, 2000.
Királyok könyve. Magyarország és Erdély királyai, királynõi, fejedelmei és kormányzói, Officina Nova kiadó, Budapest, 1993.
Erdély fejedelmei
Nagy László, Báthory István emlékezete, Zrínyi Kiadó, Budapest, é.n.
Veress Endre, Erdélyi jezsuiták levelezése és iratai a Báthoryak korából (1571-1613), 1. kötet, Budapest-Kolozsvár, 1911.
Palkó Attila, Báthory István, in A talpra állás évkönyve. A kolozsvári Báthory István alapította 412 éves líceum kiadványa, Kolozsvár, 1991.