Létai vár

Képekben

Újabb szokványosnak tûnô szombat reggel virradt ránk, bár mindnyájan tudtuk, hogy a mai nap még tartogat számunkra meglepetéseket. Ezt a következtetést annak tudatában bátorkodtunk levonni, hogy a Báthory Túra Klub ismét nekivág a nagyvilágnak,  ezúttal Léta várát látogatja meg.

A csapat a suli elôtt gyülekezett, és meglepô módon mindenki a megbeszélt idôpontban ott volt. Gyorsan buszra szálltunk, és meg sem álltunk Magyalétáig. Miután a jármûvet magunk mögött hagytuk, tragikus hirtelenséggel a nap is eltûnt, helyét egy kifejezetten nagy esôfelhô vette át. Ez persze nem szegte kedvünk,  ugyebár a remény hal meg utoljára, tehát abban bíztunk, nem fog esni, vagy legalábbis nem fogunk bôrig ázni.

Elindultunk a dombocskán felfele, az erdô irányába. Útközben megcsodáltuk a távolban halványan derengô Tordai-hasadékot. Végül felértünk a dombtetôre, ami, megjegyzem, nem volt túl alacsony, pontosabban már magasabban voltunk, mint maga a vár, ami a szemközti völgyben helyezkedett el. Valószínûleg a hegyi levegônek köszönhetôen mindenki elôkapta a szendvicseit, és jóízûen fogyasztani kezdte azt. Ugyan mi lehet kellemesebb annál, hogy a zöld füvön üldögélünk, a panorámában gyönyörködünk, és közben szalámis szendvicset majszolunk? Míg a csúcson tartózkodtunk, a nap is megtisztelt jelenlétével, de a pár perc napsütésért a felhôk késôbb többször is elégtételt vettek.

 Újult erôvel indultunk az - immár tiszta látható - végcél, Léta vára felé. A lejtô meredek volt, de senkinek nem okozott gondot lejutni rajta. Addig ereszkedtünk, míg mi és a vár, úgymond helyet cseréltünk, ezúttal ô magasodott fölénk. Felkapaszkodtunk a romok közé, és immár innen csodáltuk a környék dombjait (hegyeit), és az ôket beterítô rügyezô erdôt.

 Miután mindenki kigyönyörködte magát, és szemrevételezte a vár falában tátongó (lô)réseket, lementünk a vár elôtti tisztásra és tüzet csiholtunk. A lángok, az esôcseppekkel dacolva, nemsokára fel is lobbantak, és mindenki nekiállt sütni.

Mit tagadjam, elég érdekes gasztronómiai alkotások születtek, például Szabi hot dogja, vagy Bálint sült retke.   

Ebéd után még játszottunk kicsit, aztán szedelôzködtünk. Néhány bátor önkéntes vállalta a tûzoltás feladatát, és elindultunk hazafelé. A busz már várt ránk, ezért amint megérkeztünk, behuppantunk az ülésekbe, majd Kolozsvárig meg sem álltunk.

A kirándulás nagyon jó volt, és ismét eseménydúsan töltöttük a szombatot, a Túra Klubnak köszönhetôen. Remélem a közeljövôben sem lesz ez másképp!