Sonkolyosi sátortábor

Sátortábor képekben

Szerda reggel vidáman gyülekeztünk a vonatállomáson, hiszen az elsõ Túra Klub minitábor résztvevõi lehettünk. Csapatunk tagjai szinte mind új jövevények voltak, aminek a BTK különösen örült. Az idõ sajnos esõsnek indult, de a nap segítségére hagyatkozva felszálltunk vonatunkra. Az úton még "beszélgetõtársra" is akadtunk, de hamar sikerült lerázni az unatkozó úriembert, és 3 órányi kemény vonatozás után végre megérkeztünk.

Csomagjainkat hátunkra kapva nekiindultunk Sonkolyos gyönyörû sziklás-szedres vidékeinek. A helyiséget csak a tanár bácsi ismerte, tehát számunkra új élményt jelentett. 

Egy jó kis Körös menti  tisztáson letáboroztunk, majd fát gyûjtöttünk a tábortûzhöz. Hamar az esõ is eleredt, ígyhát Gergõ sátrában kötöttünk ki mindannyian. Eközben egy helybéli kecskepásztorral is elbeszélgettünk, aki nagylelkûen fát vágott nekünk, persze senki nem akadályozta meg  a bérmentes segítséget. 
Amint az esõ elállt, nekiindultunk a sátortábor elsõ túrájának, ami egy barlang volt.  Hasoncsúszva, nadrágfékkel, meg pár kisebb nagyobb koccanással bejártuk a barlang szinte minden járható (csúsz-mászható) részét, majd vizesen, koszosan, de mégis jókedvûen kiértünk, és egy fagyi  mellett dumáltuk el a hátralevõ idõt. 
Este volt, mire visszaértünk sátorhelyeinkre. Tüzet raktunk, majd mindenki megsütötte a saját kis “sütnivalóját”.  A tábortûznél jókat beszélgettünk, kacagtunk, nosztalgiáztunk, majd késõ este mindenki a sátrakba bújva, dideregve aludt el. 

Másnap reggel már a nap is velünk tartott, reggeli után el is indultunk a második uticélunk felé, ami a Zichy-barlang  meg  a Révi-vízesés volt. 
Elõbb a vizesés fele vett az irány. Hát az valami csodálatos volt. A bátrabbak hátul átmászhattak rajta, de már maga a látvány is mesés. Kis pihenés és fotozás után utunk a barlang fele vezetett. Ez már egy “nyugodtabb” fajta volt, úgy értem, ki volt világítva meg lépcsõk és hidak is találhatóak voltak benne, igyhát nem kellet már hason eljutni bizonyos helyekre. Viszont sokkal nagyobb volt, mint az elõzõ. 

Késõ délután értünk vissza  a faluba, ahol páran lemaradtunk, mivel egy hintára akadtunk, ami egy madzagból és egy darab fából állt, viszont amilyen egyszerû, akkora versengést jelentett a használata. Norbi volt az, aki a legbátrabban állt hozzá, csüngve is kirpbóbálta, míg a többiek “normál hintaként” kezelve élveztük.
Estére visszatértünk sátrainkhoz, ahol nagyban folyt a gúlyáskészítés. Kincsõnek, Gábornak és Gergõnek sikerült meghámozni életük elsõ uborkáját, tehát már startból megérte a gulyás (az ízérõl nem is beszélve, mivelhogy isteni volt, de nem akarom, hogy bárkinek csorogjon a nyála).
Kis ideig kidölve a tûz mellett figyeltük az eget, számolva a hullócsillagokat. Augusztus tájékán van a legtöbb, így hát jó néhányat láttunk. Késöbb vicceket meséltünk, jókat nevettünk, majd lefeküdtünk.

Másnap 6 óra körül ment a vonat, addig a kis tisztásra, ahol megszálltunk újabb vendégek érkeztek. Mindenféle  érdekes ember Franciaországból, Szlovákiából és sorolhatnám… 
Ezután összeszedtük sátorfánkat és naaagy csomagokkal indultunk a vonatállomáshoz.

Azt kell mondanom, hogy elsõ sátortáborhoz viszonyítva, a Túra Klub újabb sikernek örvendett.

Csomor Ceci  XI. D