Szánkós kirándulás a Bükkbe

 Videó

Hideg, téli nap virradt ránk, amely nem kizárólag abból a szempontból vált különlegessé, hogy a vakáció elõtti utolsó hétvége szombatja volt, hanem azért is, mert pontosan ekkor adódott alkalom az elsõ Báthory Túra Klubos szánkó- kirándulásra. Az úticél a város mellett elterülõ Bükk-erdõ volt. A társaság ismét a jól bevált gyülekezõhelyen találkozott, a 6-os végállomásnál. Néhányunknál szerencsére szánkó is volt, sõt olyan is akadt, aki egyszerre hármat is hozott.

Mikor mindenki megérkezett, nekivágtunk, a hóval borított fák között, a csöndes ösvénynek. Mindenki kitartóan menetelt az úti cél felé, melynek, megjegyzem, hollétét mi sem ismertük pontosan, de ezt akkor óvakodtunk elmondani, a pánik elkerüléséért. Végül szerencsésen megérkeztünk a tisztáshoz, ahol sajnos nem sikerült szánkózni a kellemetlen útviszonyok miatt. A földet mindenhol kiálló kavicsok borították, ahol pedig nem, ott túl meredek volt a lejtõ. Így kénytelenek voltunk újabb pálya után nézni.

Utunk egy meredekebb ösvényen vezetett tovább, melyen páran megpróbáltak lecsúszni, bár kísérleteik nem jártak 100%-os sikerrel. Mikor elértük az aszfaltozott út szintjét, egy kisebbfajta kupaktanácsot tartottunk. Látva, hogy az általunk kinézett lejtõkön virul a gaz, vagy éppen beépítették õket, úgy döntöttünk, hogy a nagypályára megyünk. Így hát el is indultunk a patak partján visszafelé. Útközben õzikékkel is találkoztunk, melyek láttunkra pillanatok alatt kámforrá váltak. Néhányszor a patakon is átkeltünk, látszólag teljesen indokolatlanul, de mi tudjuk, hogy az izgalmak szerves részét képezik egy egészséges túrázó életének.

A pályára érve a hó is elkezdett tisztességesen hullni, felkapaszkodtunk a domb legtetejére, és egy kicsit pihengettünk, forró teát kortyolgattunk. Végül kisebb vonakodás után mindenki összeszedte akaraterejét és bátorságát, lecsúsztunk. Ezután már csak páran másztak ki újra a domb legtetejére. Legtöbben az újonnan felfedezett zsákcsúszdával szórakoztak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy viszonylag sima és mély keréknyomban, egy m?anyag zsákkal a fenekünk alatt csúszkáltunk. Számomra mindenesetre feledhetetlen élményt nyújtott.

Látva, hogy túrázóink nagyobb része kezd a szokottnál is szilárdabb halmazállapotba átlépni, úgy döntöttünk, ideje hazaindulni. Megindultunk tehát, az út mentén a hófödte tömbházak erdeje felé.

Bár ez a kirándulás sikeredett a legrövidebbre mindközül, mégis az elsõ téli kirándulásként fog szerepelni a BTK történelmében. 

Kiss Renáta, Maák Gábor XI. A.